A Tisza-tó partján a vízre épült kunyhók most némán állnak. Csupán egy, aminek ablakszemei meleg fénnyel tekintenek a csillagfényes éjszakába. Előtte csónak ring a tavon, és ringásával muzsikál. Hajszálvékony jéghártya képződött a vízen, ami zizegve töredezik a csónak oldalán ezernyi csillogó darabra. A téli horgászat embert próbáló dolog lehet, ha csak a hal zsákmány miatt űzi az ember. Meleg subába burkolódzva, birkabőr kesztyűben azonban elveszhetsz a magával ragadó téli csendben. Ha pedig még hal is akad a horogra, az ajándék.

A téli horgász jobban szereti ezt az időszakot. Amikor a természet halk muzsikáját nem nyomja el az emberek hangoskodása, körülötte akkor elevenedik meg igazán a világ, és akkor hallja meg a benne zsongó dallamokat, amiket jólesik visszaidézni.

Ujjai között sistereg a különleges zsinór, erős csomók kanyarognak az olajlámpás fényében. Az asztalon orsó, drót és különféle horgok jelzik a csukahorgászat előkészületeit. A nádban éhes róka motoz, aki ugyan kíváncsi, ám mégsem megy közelebb a kunyhóhoz. A jeges víztükrön ringatózó fény ősi óvatosságra inti. Nem úgy, mint a kíváncsi szürke gémet, aki már délután látta, hogy az ember csónakjával megérkezett. Megérkezett mint minden évben ilyenkor. A gém most odaszáll egy kidőlt fára, majd kíváncsi szemeit az ablakra szegezi. A lámpa fényében széltől és az élettől barázdált arc néz maga elé. Barna szemeiben nem csak a lámpás fénye táncol. Emlékek elevenednek meg, közben pedig egy dallamot dúdol. Ujjai az asztallapon táncolnak, ajka mosolyra húzódik, miközben szarkalábai arról tanúskodnak, hogy a szívében megelevenedő emlék sok-sok téllel ezelőtt történt.

Részlet a Holdfonál című mesémből.

A www.kacsomuvek.hu oldalon található saját készítésű anyagaim teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az itt megosztott illusztrációkat, szöveges részeket tilos bármely módon használni írásbeli beleegyezésem nélkül. Kérem, hogy amennyiben használnád valamilyen formában, keress bátran! Köszönöm!