Töpi egyik kedvence a lila pereszke. Most is megakadt a szeme egy termetes példányon, és már maga előtt látta, milyen boldogan sétál majd vele Antónia a hóesésben. Ősz haja kivillan a pompázatosan szép lila kalap alól, és a sétapálcás urak le sem tudják majd venni a szemüket az örökké bájos idős asszonyról. Bár Antóniát ezek az urak sosem érdekelték. Töpi legkedvesebb tanítómestereként minden Karácsonykor érkezett hozzá egy fenyőládikó benne a kismanó által készített ajándékkal. Szívéhez szorította a ládikót, majd felsóhajtott…

• Töpikém, hát te még mindig nem feledkeztél meg rólam?…

És közben arra gondolt, hogy Töpi megkapta -e már az általa küldött hímzőfonalakat. Minden évben összegyűjtött a műhelyéből egy gyufás skatulyára való gombot a legkülönlegesebbekből, álomszövő cérnát, napsugár fonalat, és idén egy egészen varázslatos meglepetést is el fog rejteni a csomagban. Miközben erre gondol, gramofonjából ismerős dallamok ölelik körbe a szobát. Az idős asszony szája mosolyra kunkorodik, majd szélesre tárja az ablakot, a szobapáfrány finoman ringatja karjait Bottesini melódiáira, Antónia pedig szívén pihenő kézzel emeli tekintetét egy távoli csillagra.

Részlet a Holdfonál című mesémből.

A www.kacsomuvek.hu oldalon található saját készítésű anyagaim teljes tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az itt megosztott illusztrációkat, szöveges részeket tilos bármely módon használni írásbeli beleegyezésem nélkül. Kérem, hogy amennyiben használnád valamilyen formában, keress bátran! Köszönöm!